Városunk gimnáziuma által hosszú évek megszervezésre kerülő gólyatábor ebben az évben augusztus 27-29. között került megrendezésre a kollégiumban. A tábotban a gimnázium és a szakgimnázium diákjai is részt vettek.
Aranyosak voltak a kisgólyák és a végzős diákokból verbuvált gólyanevelő csapat is. Ezért igazi családias hangulat alakult ki a táborban. Annak ellenére, hogy a kicsik életük legfárasztóbb 48 óráját élték át. Volt teendőjük bőven.
A 3 órás városi kalandtúra igencsak próbára tette fizikumukat. Az volt a szerencse, hogy előtte a városi tűzoltók hatékony „párakapuval” (vagy inkább vízágyúcskával) felfrissítették őket.
Az esti szalonnasütés után nyugtató koncert következett S. Nagy Péter előadásában, majd a késői takarodó előtt közös társasjátékra került sor.
Másnap korán reggel sportszeretetük, parasztolimpiára vezérelte őket. Balogh Endre tanár úr által kitalált huncut ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk – bajuszosan, kalapostul, gumicsizmában.
Aki energiát veszít, annak étekre van szüksége. Így aztán a kisgólyák nekiálltak a főzésnek. Mindent nekik kellett csinálniuk. Bográcsot szerezni, hozzávalókat megvásárolni, tüzet gyújtani, hámozni, pirítani, fűszerezni, kavarni, no meg aggódni, hogy ehető lesz-e. Az lett, a csirkepörkölt és a paprikáskrumpli is. A desszert (palacsinta, csokigolyó) is ízlett a zsűrinek.
A fáradalmakat sétakocsikázással és fagylaltozással enyhítették.
A focizás után (mert az is volt) játékos szellemi-ügyességi vetélkedő következett. Mindenük fájt a nevetéstől…
Az esti retródiszkó fergetegesre sikerült. Mindenki ropta. Persze, hogy elfáradtak. Ezért hamar el is aludtak. Nem sejtették a gólyák, hogy ez korai (nagyon korai!) ébresztőt von maga után. A hangzavar, amelyre ébredtek, nem volt mindennapi. Hajnal 1 órakor már javában rúgtak (labdát), dobtak (tojást), toltak (autót), csúsztak-másztak (csigaként). Nem biztos, hogy reggel mindenki emlékezett a megpróbáltatásokra…
A harmadik nap reggelén vetélkedők keretében még utoljára megmérkőztek egymással a csapatok.
A záró értékelés után apró ajándékokkal, nagy élményekkel keltek útra a kisgólyák. Az indulás előtti öleléseket remélem, soha nem felejtik el…
Nagy Ferenc
